A Lovászi belterületén, a XX. század elején-közepén megépített légópince (bunker) egyedülálló létesítmény az országban. Aránylag jó állapotban maradt fenn mind a mai napig, és hála a fáradhatatlan lokálpatrióta amatőr helytörténésznek, Jánosi Ferencnek, a bunker teljes története, működése és tervrajzainak egy része megmaradt az utókornak.
A forgatókönyvben olvashatjuk, hogy a létesítmény létrejöttének oka a zalai olaj, mely geológiai egyediségének, kialakulásának bemutatása a bejárati lejtős járatban történik. Ez a hosszú folyosó a mélybe, az olajhoz viszi a szemlélődőt. A falon elhelyezett 5 db aktív tabló bemutatja, hogyan lesz az egykor élt apró élőlényekből évmilliók alatt kőolaj.
A folyosó végén (alján) egy kiszélesedett részben az olajbányászat tárgyi eszközei láthatók. A mennyezetten egy fúrófej kandikál ki, mintha éppen egy olajmezőbe ért volna. Körben a fal mellett fúrómagok, és a lovászi olajból egy minta, két üveglap között, átvilágítva.
Innen egy hosszú keskeny folyosó vezet a többi helyiséghez. Ezen kap helyet a három történet-mesélő installáció, melyek látványa és tartalma már átvezet a geológiából a történelembe. Helyi történetek láthatók, hallhatók a kijelzőkön, melyek mellett korabeli fotók, dokumentumok, újság-cikkek teszik még hitelesebbé a filmeket.
A keskeny folyosó végén balra a volt elsősegélynyújtó nagyobb terme található. Itt Lovászi XX. századi története elevenedik meg egy hatalmas kivetítő felületen, térbeli hangzással megvalósítva. Megtudható, hogyan lett az apró tucat zalai faluból a kőolajbányászat hatására II. világháborús bombázási célpont. A film végi légiriadó és bombázás kép és hangeffektjei jól érzékeltetik és részben átélhetővé teszik az akkori lakosok érzéseit. A filmvégi bombázás utáni csendet a narrátor pozitív megszólalása töri meg, oldva ezzel a feszült hangulatot.
Úton a parancsnoki helység felé, egy kis alapterületű szoba található, a tőzegszórós WC. Az itt elhelyezett érintőképernyős tartalom a tőzeg-WC működése mellett a létesítmény higiéniás protokollját (vegyi mentesítés, sugármentesítés, tisztálkodási lehetőségek) is bemutatja.
Innen a parancsnoki helyiségbe vezet az út, amely már a háború utáni korszakot képviseli. A látogató itt egy 50-es évekbeli polgárvédelmi gyakorlatba csöppen, melyben aktívan részt is vesz. Miközben gyanútlanul böngészi a telefonközpont pultjában lévő képernyők tartalmait, ahol a létesítmény építéséről, technikai működéséről kap információt, lassan az eseménye sűrűjébe kerül. Végül még a légvédelmi szirénát is neki kell bekapcsolnia.
A gyakorlat után a látogatók ugyanazon az útvonalon távoznak, mint amin bejöttek.
A Vasfüggöny múzeum és a Bunker közötti tanösvényen, az üzemi terület mellett egy fából készült olajfúrótoronnyal találkoznak, mely amellett, hogy figyelemfelkeltő a főúton közlekedők számára, gyermekmászókaként is funkcionál.
